TANÍTÁS
ÜL!:
először a kutyát hívjuk oda magunkhoz és dicsérjük meg, akár kaphat rögtön egy juta
lomfalatot is. Következő lépésben hívjuk fel a kutya figyelmét a jutifalival és adjuk ki
a vezényszót (ül!). Elsőre nem fogja érteni mit akarunk. Fontos, hogy a kezünkkel ne
segítsünk leülni a kutyának, inkább hagyjuk meg neki, hogy tekintse sikernek. Amikor leült
a kutya kapja meg a jutifalit a kezünkből.
FEKSZIK!:
megint hívjuk oda magunkhoz a kutyát és adjunk neki jutalmat. Térdeljünk le
hozzá és a jutifalit rakjuk le a földre, úgy hogy lássa a kutya, de ne tudja elvenni.
Majd mutassunk rá és adjuk ki a vezényszót ( Fekszik!). Ezt többször is megtehetjük egymás
után. Amikor lefeküdt, akkor kapja meg a jutalmat a földről. Ha már tudja, akkor később
fel is lehet állni és a teljesítés után LEDOBNI a földre a jutifalit.
HOZZÁM!:
Ez a vezényszó tulajdonképpen egy hívásfajta. Ezt akkor használjuk, amikor
éppen tanítani készüljük a kutyát vagy sétához akarjuk rátenni a pórázt. Ennek csak annyi
a lényege, hogy amikor odahívjuk magunkhoz a kutyust akkor rögtön leül, és csak ezután
kapja a jutalmat.
LÁBHOZ!:
ha ezt szeretnénk megtanítani a kutyánknak, akkor először szoktassuk hozzá a
pórázhoz. Ha ez megvan akkor kezdhetjük. Először hívjuk be a ,,hozzám!" vezényszóval,
ilyenkor a kutya előttünk ül. Majd mondjuk neki, hogy ,,lábhoz!", ilyenkor a kutyát a
póráz segítségével húzzuk be a bal lábunk mellé, úgy, hogy a hátunk mögött vezetjük el.
MARAD!:
Most a kutyát behívjuk magunk elé és otthagyjuk, közben mondjuk neki a
vezényszót (Marad!). Először csak egy lépést lépünk el tőle, aztán fokozatosan egyre
többet. Amikor kiléptünk egy lépést, rögtön menjünk vissza és kapja meg a jutalmát, hogy
tudja jól csinálta.